Állandóan csak az állandósult szókapcsolatok

Sokan gondolják, hogy a szólások, közmondások és az állandósult szókapcsolatok a nyelv azon elemei, amelyek igazán kifinomulttá teszik a nyelvhasználatot, és amelyeknek gyakorlott, helyes használata segíthet megkülönböztetni az anyanyelvi vagy magas szinten kommunikáló nyelvhasználót a lelkes tanulótól. Ez volt az egyik oka, amiért a 80-as/90-es években sok nyelvtanár javasolta, hogy a Rigó utcában szóbeli nyelvvizsgát tevők mindenképpen próbáljanak meg legalább egy-két idiomatikus kifejezést (azaz állandósult szókapcsolatot) belecsempészni mondandójukba. Visszhangzott is a folyosón a sok „it’s not my cup of tea” és „It’s raining cats and dogs”, még akkor is, ha szegény vizsgázónak csak a témától elkanyarodva sikerült ezeket beleerőltetnie a beszélgetésbe. 

A szólások, közmondások és egyéb állandósult szókapcsolatok használata azonban mind a magyar, mind pedig az idegen nyelvekben csak körültekintéssel ajánlott. Az alábbiakban bemutatjuk Nektek, hogy mit is jelentenek pontosan ezek a nyelvészeti kifejezések, és rávilágítunk a használat buktatóira is.

Szókapcsoljunk

Az állandósult szókapcsolat kifejezéssel mindannyian találkozhattunk nyelvtanórán, ám jelentése a legtöbbeknél már a homályba vész. Röviden összegezve: az állandósult szókapcsolatok olyan összetételek, amelyeket nem mi magunk alkotunk beszéd vagy írás közben, hanem a nyelv meglévő készletéből választjuk ki. Ebbe a csoportba tartoznak a köszönések (pl. jó napot), a szólások, a szóláshasonlatok (olyan mint…), a közmondások és a szállóigék is. Bár a szólások és közmondások jelentése a laikus számára gyakran összemosódik, két teljesen különböző fogalomról van szó. A  szólások egy-egy gondolatot képszerű formában fejeznek ki, így gazdagítva a kifejezésmódunkat (pl. rossz lóra tett, várja a sült galambot). Szóértékűek és nem módosíthatók. A szólások külön típusát alkotják a szóláshasonlatok, amelyek valamilyen összehasonlításra épülnek (pl. okos, mint a tavalyi kos, szegény, mint a templom  egere). Ezzel szemben a közmondások mondatértékűek, és valamilyen bölcsességet, tanácsot fogalmaznak meg (pl. nem mind arany, ami fénylik; az alma nem esik messze a fájától). Mondat formájában mindig pontot írunk a végükre, mert általános érvényű tanácsot fogalmaznak meg.

Az állandó szókapcsolatok vizsgálata a frazeológia tudományába tartozik. A magyar nyelv igen gazdag ezekben a kifejezésformákban, és több olyan gyűjtemény is van, amely kísérletet tesz az ilyen állandósult szókapcsolatok egybegyűjtésére. A legismertebb ezek közül a kötetek közül O. Nagy Gábor Mi fán terem? című könyve, de meg kell említenünk Bárdosi Vilmost is, aki több alapművet is írt a témában. Az interneten is számtalan forrás áll a rendelkezésünkre, ha szólásokat és közmondásokat keresünk. Az online térben leginkább a Magyar szólások és közmondások adatbázisa segíthet eligazodni, ahol közel 18 000 állandó szókapcsolat között keresgélhetünk. Az adatbázis előnye, hogy nem csak felsorolja, de értelmezi is a frázisokat.

A kevesebb több

Tény, hogy az állandósult szókapcsolatok színesítik  a nyelvet és választékosabbá tehetik a használatot, érdemes azonban körültekintően alkalmazni őket. Amikor úgy döntünk, hogy a szövegben szeretnénk felhasználni egy adott kifejezést, mindig gondoljuk át, hogy az az olvasóközönségünk számára mennyire lesz érthető. Rengeteg olyan szólás és közmondás van, amely mára már kikopott a nyelvünkből, ezeknek használata nem javasolt. De az is előfordulhat, hogy egy adott szólás csak egy bizonyos földrajzi területen vagy csoporton belül használatos, és az azon kívül élők számára nem hordoz külön jelentést. Az „eljáratja valakivel a kállai kettőst” például az ország egyes részein jól ismert mondás, a más területeken élőknek azonban teljesen idegennek hathat. Ugyanakkor az is tény, hogy a fiatalabb korosztály képviselői kevésbé vevők a klasszikus szólásokra és közmondásokra – ha írásunkkal őket célozzuk meg, érdemes előre felmérni, hogy az adott kifejezés mennyire lesz ismerős a számukra. Mindenképpen óvakodjunk azonban attól, hogy szövegünk hemzsegjen az állandósult szókapcsolatoktól. Az ilyen, túlzásba vitt használat nemcsak zavaró az olvasó számára, de modoroskodó, fölényes stílust is sugallhat, ráadásul a szöveg értelmezését is megnehezítheti, sőt, akár lehetetlenné is teheti. 

Amennyiben a fentiek mérlegelése mellett szeretnénk egy-egy állandósult szókapcsolatot beilleszteni a szövegbe, ezt csak akkor tegyük, ha egészen biztosak vagyunk benne, hogy a választott kifejezés megfelel a közlendő üzenetnek, illetve, hogy a jelentésével 100%-osan tisztában vagyunk. Érdemes a jelentést a kifejezés felhasználása előtt még egyszer ellenőrizni.

Bár a népneveket és etnosztereotípiákat (pl. zsugori skótok) tartalmazó közmondások és szólások kétségtelenül beépültek a nyelvbe, óvatosan használjuk őket. Ugyanez ez igaz az egyéb, diszkriminatív jellegű szólásokra (a nőkkel kapcsolatos negatív szólásokban például bővelkedik a magyar nyelv) – írott szövegben lehetőség szerint mellőzzük használatukat, hiszen megjelenésük komoly ellenérzést kelthet az olvasóban.

Minden fordítva van

Az állandó szókapcsolatok természetesen nemcsak a magyar nyelv sajátjai. Minden idegen nyelvnek szerves részei, és minden esetben az egyes népcsoportok saját története és körülményei nyomán alakultak ki. Egyre többször tapasztalható, hogy bizonyos szólások fordítása „átkúszik” a magyar nyelvbe, és annak részévé válik (pl. félig tele, félig üres a pohár). Mindennek ellenére nem célszerű szó szerinti fordítással átemelni ezeket a frazeológiai egységeket a magyar nyelvű szövegekbe. Ehelyett próbáljuk meg megtalálni a jelentésében egyező kifejezést, ám ha nincs ilyen, akkor inkább ne erőlködjünk, és írjuk körül, hogy a szerző mire utal. A kényszeredett megoldások eredményeképp torzulhat az üzenet, és a kifejtett hatás is módosul. 

„Közmondás nem hazug szólás.”

Az állandósult szókapcsolatok remek, a nyelvi kifejezéstárat színesítő eszközök lehetnek, amennyiben okosan használjuk őket. A megfontolt használat elengedhetetlen ahhoz, hogy olyan tartalmat alkothassunk, amely minél több ember számára érthető, és így minél több emberhez juttathatja el a kívánt üzenetet. Semmiképpen se próbáljunk azonban ilyen kifejezéseket vagy mondatokat beleilleszteni a szövegbe csupán azért, hogy az anyanyelvi, természetes jelleget hangsúlyozzuk – gyakran pont ettől válik a tartalom természetellenes hangzásúvá. Nem az állandósult szókapcsolatok azok, amelyektől a szöveg igazán stílusossá válik, hanem a szólások és közmondások kifinomult használata, a megfelelő helyen és a megfelelő időben. 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük