Helyesírás, kritika, nagyképűség

Legyünk lelkes irodalomkedvelők, hírlapolvasók vagy internetes tartalmakat böngészők, mindannyiunkkal előfordul, hogy olyan helyesírási hibába botlunk, amely egyből szemet szúr, még akkor is, ha éppen nem nyelvészként, fordítóként vagy szövegíróként tevékenykedünk. Ám még mielőtt a klaviatúra után nyúlnánk, hogy néhány keresetlen szóval illessük azt, aki a súlyos hibát vétette, „álljunk meg egy szóra” (ahogyan régen Vágó István és Grétsy László ikonikossá vált tv-műsorában elhangzott). Tökéletes helyesírású ember ugyanis nincs. A magyar nyelv nagyon összetett, és lehetetlen, hogy ne hibázzunk néha, még akkor is, ha a Magyar helyesírási szótárral a párnánk alatt alszunk. Akik agresszívan háborognak egy-egy hiányzó kötőjel vagy vesszőhiba miatt, valószínűleg ők maguk is nap mint nap vétenek hibákat. Mi több, a nyelv állandó változása és a jövevényszavak meghonosodása miatt nem könnyű lépést tartani a helyesírás alakulásával. A hivatalos helyesírási alakok változása közötti időszakban pedig a nyelvbe újonnan bekerült szavak, kifejezések helyesírása még sokáig bizonytalan, ingadozó lehet.
Azt sem érdemes elfelejtenünk a kritikák megfogalmazásakor, hogy a pontos helyesírás nem feltétlenül intelligencia vagy iskolázottság kérdése. Ma már tudjuk, hogy az egyik elterjedt tanulási zavar, a diszgráfia egyik vezető tünete a rossz helyesírásban mutatkozik meg. A jó helyesírási készség tehát részben adottság is, amelyet arra használni, hogy másokat becsméreljük, finoman szólva sem sportszerű dolog.
A szövegírók, fordítók, lektorok, írók, költők, nyelvtantanárok és más, a magyar nyelvvel kapcsolatos foglalkozást gyakorlók munkájának természetes részét alkotja a helyesírás mélyreható ismerete, de elvárható ugyanez az alaposság egy más területen tevékenykedő szakembertől? Egy szövegírónál sem alapfeltétel például, hogy kémiai képleteket oldjon meg hibátlanul, vagy, hogy háttérmunka nélkül is mindent tudjon a növények felépítéséről. Tehát, mielőtt nekitámadnánk a másiknak, gondoljuk át, hogy van-e jogunk becsmérlőnek lenni ilyen téren, illetve, mit mond el rólunk az, ha ilyen kritikát fogalmazunk meg. Az esetleges helyesírási hibák éles, becsmérlő módon megfogalmazott bírálata ugyanis nem a valódi segítségről vagy egy hiba tényleges megvitatásáról szól, sokkal inkább arról, hogy a kritizáló így keres módot saját tehetségének, intelligenciájának vagy felsőbbrendűégének pozitív megerősítésére. Ha valaki biztos önmagában, nincs szüksége arra, hogy más hibáira(?) durva módon, mások előtt világítson rá.
Ezért aztán a „más szemében a szálkát” kezdetű szólást alapul véve érdemes ilyenkor körülnézni a saját házunk táján is. Ugyanis még a leghelyesebben írók is elbizonytalanodnak néha. Szerencsére számtalan olyan forrás áll a rendelkezésünkre, amely segíthet a helyesírási kérdések tisztázásában. Érdemes azonban ügyelni arra, hogy megbízható mankókat használjunk. Az, hogy mi szerepel például egy sajtóorgánum kiadványában vagy a különböző weboldalakon, nem mérvadó. Bárhol előfordulhatnak ugyanis hibák, ráadásul gyakori, hogy egy hibásan írt szó vagy kifejezés más szövegekből átemelve terjed el az interneten (a „közösségimédia-oldal” szóra a Google például jóval kevesebb találatot ad, mint a „közösségi média oldal” keresőkifejezésre, pedig az előbbi a helyesen írt alak). De honnan kaphatunk iránymutatást, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban? Melyek azok a megbízható források, amelyek a segítségünkre lehetnek? Az alábbiakban felsorolunk párat.
✓ A magyar helyesírás szabályainak 12. kiadása minden háztartásban helyet kellene, hogy kapjon. Fontos, hogy a 12. kiadást szerezzük be, hiszen ez a legfrissebb, legaktuálisabb változat, amely 2015-ben jelent meg. Szükség is volt a változtatásokra és a frissítésre, hiszen az ezt megelőző, 11. kiadás még 1984-ben jelent meg. Az új szabályok életbelépésének hivatalos dátuma, vagyis a „türelmi időszak” lejártának időpontja 2016. szeptember 1. volt.
✓ Aki szövegírással, fordítással foglalkozik, vagy bármilyen más, írással kapcsolatos munkát végez, annak mindenképpen hasznára válhat a Magyar értelmező kéziszótár egy példányának beszerzése is. Az Osiris Kiadó Helyesírás című kiadványa szintén egy figyelemre méltó kötet, amely rengeteg olyan, a kiadásakor még újszerű kifejezést is magában foglalt, amelyekre nem feltétlenül találhattunk választ a Magyar helyesírási szótárban. 2006-ban jelent meg, de reméljük, lesz újabb kiadás is. A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásának megjelenése mindenképpen indokolná az újabb, módosított változatot.
✓ A helyesiras.mta.hu ‒ Helyesírási tanácsadó portál nagyon hasznos segédlet, hiszen azonnal választ ad többek között az elválasztással, a dátumok helyesírásával vagy az egybeírással-különírással kapcsolatos kérdéseinkre, de segítségével azt is könnyedén ellenőrizhetjük, hogy egy adott szót megfelelően írunk-e le (pl. j vagy ly, hosszú vagy rövid magánhangzó stb.). Különösen praktikus, hogy a válasz alatt megtalálhatjuk a magyar helyesírás szabályainak vonatkozó, a válasz alapjául szolgáló pontját is, amelyre rákattintva meg is jelenik a hivatkozott szakasz. Az oldalt a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében működő Nyelvtechnológiai és Alkalmazott Nyelvészeti Osztály készítette, tehát abszolút megbízhatónak tekinthető. Alapját A magyar helyesírás szabályai című kiadvány 12. kiadása adja.
✓ Az e-nyelv.hu oldalon konkrét kérdéseket tehetünk fel megbízható szakértőknek, de a régebbi kérdésekre adott válaszok között is böngészhetünk. Az oldalt a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda hozta létre, amelynek tagjai eddig 36 073 kérdést válaszoltak meg az oldalon keresztül.
Szövegíróként és fordítóként természetes elvárás a magyar helyesírási szabályok tökéletes ismerete, így mindenképpen törekedni kell arra, hogy ne vétsünk hibát ezen a téren. És „civilként” sem árt kiemelt figyelmet fordítani rá, hogy igényes írások kerüljenek ki a kezünkből. Nem érdemes azonban árgus szemekkel keresni a helyesírási hibákat a különböző oldalakon, és kioktatóan szembesíteni az írót, illetve alkotót a vélt vagy valós hibával. A jó helyesírás nem feltétlenül az intelligencia jele, ám az, hogy mennyire tudjuk visszafogni a kísértést, hogy a hibázást fellengzős stílusban a másik szemére vessük, már igen.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük