Angol szavak szabadlábon

A globalizáció elterjedésével, a multinacionális cégek térnyerésével és a hatalmas, egyre gyorsabb ütemű technikai fejlődéssel egyre több (főként) angol kifejezés került bele mindennapjainkba. A viszonyulás ezekhez nagyon változatos. Vannak, akik mindenképpen ragaszkodnak a magyarra fordításhoz, vannak, akik az angol kifejezést használják, amelyet aztán magyar toldalékkal látnak el, megint mások pedig igyekeznek az angol kifejezést kiegészítő magyarázattal ellátni. De vajon melyik a legjobb megoldás?
A 1848-as szabadságharc leverését követő erős németesítés ellen a magyarok sok esetben a német kifejezések mindenáron való helyettesítésével, a nyelvújítás újabb hullámával igyekeztek válaszolni. Ez a törekvés azonban elsősorban politikai jellegű volt, és ebből kifolyólag nem is mindig tartotta szem előtt a gyakorlati szempontokat. Olyan javaslatok születtek ebben az időszakban, mint a „útnaklat” a „misszió” szó helyettesítésére, vagy éppen a „tatap” a „kohézió” kiküszöbölésére Ezek többsége (szerencsére) sohasem lett a magyar nyelv része.

Az idegen nyelvekből átvett szavak „magyarítására” való törekvés azonban a mai életünkben is megjelenik. A Wordöt használók számára ismerős lehet a jelenség, amikor a helyesírásellenőrző hibaként jelöl meg egy szót, rámutatva, hogy nem annak magyar megfelelőjét használtuk. De van-e egyáltalán magyar megfelelő? A teljesség igénye nélkül, íme, néhány példa olyan angol, nemzetközi kifejezésekre, amelyekkel gyakran találkozhatunk a magyar nyelvben.

Brainstorming: Rákeresve a szóra az „ötletvihar”, „ötletelés” szavakra akadhatunk, amelyek – valljuk be – nem feltétlenül fejezik ki a kifejezés lényegét. Bár ha mindenképpen ragaszkodunk a magyar változathoz, az „ötletelés” talán jobb alternatíva lehet. Valószínű azonban, hogy amennyiben az üzleti életben vagy oktatásban jártas közönséghez szólunk, nem szükséges kiegészítő magyarázat, és bátran használhatjuk az angol kifejezést.

Workshop: Találunk rá hivatkozást „munkaértekezletként” és „műhelytalálkozóként” is, de „intenzív kurzus” kifejezéssel is utalnak rá. A kifejezés lényegét azonban egyik magyar verzió sem fedi le teljesen. A workshop alapvető elemei közé tartozik ugyanis a konkrét cél, a közös munka és a strukturáltság, ezt pedig egyik magyar megfelelő sem adja vissza. Persze a kontextustól függően az említett változatok is szóba jöhetnek, de a „workshop” ma már elfoglalta méltó helyét a magyar nyelvben is.
Hoax: Teljességgel lefordíthatatlan angol kifejezés. Szótár szerinti fordítása „átverés” vagy „megtévesztés”. A magyar kifejezések egyike sem utal azonban arra, hogy itt mindenképpen egy szélesebb körben terjesztett téves információról van szó, nem pedig pusztán kisebb csínytevésről. Jó alternatíva lehet még az „álhír” is, ám ebben a szóban sem jelenik meg a hoaxok azon fontos tulajdonsága, hogy főként elektronikus formában terjesztik őket.

Sales: Azon kevés átvett szavak egyike, amelyeknek magyar verziója (jelen esetben az „értékesítés”) is teljesen megállja a helyét. A cégek részlegeinek és pozícióinak elnevezésében azonban mára már teljesen elterjedt az angol változat.

IT: Az IT kifejezés az információs technológia (vagy információtechnológia) angol megfelelőjének (information technology) betűszavából ered. Az „informatika” teljesen megfelelő magyar változat, de rövidsége és nemzetközi jellege miatt az „IT” ma már tökéletesen elfogadott. Nem keverendő azonban össze a ma már kevésbé használt „számítástechnika” fogalmával, amely kissé eltérő aspektusból közelít az informatika világához.

Skill: Ez a személyes kedvencünk. Leginkább használt magyar megfelelője a „készség”, de megjelenik „szakértelem” verzióban is. De miről is van szó? A skillek szerzett készségek, amelyeket tanulás vagy gyakorlás révén sajátítunk el. Hogy még tovább bonyolítsuk a képet, a skilleken belül megkülönböztetünk „soft skilleket” („puha készségek”) és „hard skilleket” („kemény készségek”) is. Míg előbbiek szubjektív, nehezen mérhető készségek (pl. jó kommunikáció, csapatmunka, vezetői készségek), addig a „kemény készségek” olyan mérhető, technikai készségek, amelyek sok esetben hivatalos dokumentummal is igazolhatók (pl. informatikai ismeretek, Microsoft Office használata). Le lehet fordítani, de a munka világában egyre inkább terjedőben van az angol verziók használata.

Know-how: Ez az angol kifejezés lefordíthatatlansága miatt olyan elterjedtté vált, hogy még a 2018. évi, az üzleti titok védelméről szóló törvényben is helyet kapott. A törvény szerint: „Védett ismeret (know-how) az üzleti titoknak minősülő, azonosításra alkalmas módon rögzített, műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, megoldás, tapasztalat vagy ezek összeállítása.” Tágabb értelemben véve azonban (és nem az üzlet titkok összefüggésében értelmezve) a „know-how” olyan ismeret, tudás vagy tapasztalat, amely a gyakorlatban használható. Magyarra tényleg egyáltalán nem, vagy legalábbis nagyon nehezen lefordítható kifejezésről van szó, ezért az angol változat ma már a magyar nyelvben is bevett kifejezésnek számít.

A fenti példákon kívül még számtalan ilyen átvett kifejezést említhetnénk. Semmiképpen nem érdemes félni ezeknek a kifejezéseknek a használatától. A nyelv nem állandó, folyamatosan változik, ezért egy Mária Terézia korából érkező időutazóval valószínűleg elég nehézkes lenne a kommunikáció. Szavaink jelentős része más nyelvekből került hozzánk, és kissé átalakulva vagy éppen eredeti formában lett a nyelvünk része. Gondoljunk csak az olyan jövevényszavakra, mint a boy, a cowboy, az e-mail vagy éppen a DJ. Ezeket ma már a nyelv részének tekintjük, szerepelnek a magyar értelmező és helyesírási szótárban, és használatukkor valószínűleg már nem gondolkodunk azon, hogy miként is kerültek a magyar nyelvbe. Persze beszélhetnénk ezekben az esetekben is kifutófiúról, marhapásztorról, elektronikus levélről vagy lemezlovasról, mégis sokkal ritkábban tesszük. A kényszeres „magyarítás” sokszor értelmetlen és szükségszerűtlen vállalkozás.

Ezeknek a szavaknak a használatával a másik oldalon ugyanakkor mindenképpen érdemes óvatosan bánni. Legyen szó írott szövegről vagy szóbeli előadásról, a legfontosabb, hogy vegyük figyelembe, hogy kihez szólunk és mi a mondandónk témája. Amennyiben jól ismerjük és használjuk ezeket a kifejezéseket, akkor se fitogtassuk őket egy olyan közönség előtt, amelynek ismeretlen ez a terep. Ezeknek az átvett kifejezéseknek a túlzott használata zavaró lehet, megakasztja az értelmezést, és sok esetben unszimpatikussá, sőt, ellenszenvessé is teheti az írót/beszélőt, mivel úgy tűnhet, mintha lenézné a közönségét. Ehelyett alkalmazzunk inkább hasonló magyar megfelelőt vagy körülírást. Amennyiben a használat elkerülhetetlen, de úgy sejtjük, hogy a közönség számára ismeretlen lesz az idegennyelvű változat, írott szöveg esetében jó megoldás lehet, ha az angol kifejezés után zárójelben vagy lábjegyzetként némi magyarázatot, illetve definíciót fűzünk a szóhoz. Így tudatjuk az olvasóval, hogy ennek a szónak a használata bár elengedhetetlen, de ismerete nem elvárás vele szemben, és semmiképpen sem számít hiányosságnak, ha nem megszokott a számára.

Ezzel ellentétben egy, a kifejezések használatban jártas közönség számára szakmaiatlannak tűnhet a magyarítás, az angol kifejezések kényszeres fordítása, ami ebben az esetben is ronthatja a megértést. Egy olyan közönség, amely például a szakzsargon részeként használja ezeket a kifejezéseket, nem feltétlenül tudja értelmezni a magyar változatot. Gondoljunk csak bele, milyen furcsa lenne, ha a beszélő egy céges rendezvényen a „tartsunk egy kis ötletvihart” kifejezést használná. A hallgatóságban ez a kifejezés valószínűleg mosoly tárgya lenne, rosszabb esetben pedig nem igazán értenék, hogy miről is van szó.

Ehhez hasonlóan, ha éppen a családban beszélgetünk a munkáról, érdemes az „informatikus” kifejezést használnunk (hogy az idősebbek is megértsék), míg egy állásinterjún jobb lehet az IT-szakember megjelölés.

Amennyiben például egy pletykalap vagy egy nyugdíjasoknak szánt weboldal számára írunk szöveget, semmiképpen ne alkalmazzunk ilyen kifejezéseket. Ezzel ellentétben, ha egy üzleti magazinról vagy egy gazdasági írásokat felvonaltatú weboldalról van szó, ne ragaszkodjunk a magyarra fordításhoz.
Érdekes kérdés lehet az is, hogy milyen írásmódot vagy kiejtést használjunk ezeknél a szavaknál. Ennek eldöntését többnyire a nyelvhasználók alakítják ki, és az egyéni ízlés is nagy szerepet játszik. Számunkra például a „project” szó eredeti írásmódja és kiejtése nagyon zavaró, hiszen teljesen bevett a magyarosított „projekt” szó használata. Ilyen a „wi-fi” is, amelyet napjainkban maximum humoros céllal ejtünk ki „vájfáj”-ként. Szóban a márkák esetében azonban mindenképpen érdemes az eredeti kiejtést követni (pl. HBO, Viber, Spotify).

Összefoglalva tehát univerzálisan alkalmazható szabály nincs arra vonatkozóan, hogy egy másik nyelvből átvett szónak vagy kifejezésnek a magyar változatát részesítsük-e előnyben, vagy az eredetihez ragaszkodjunk. Mielőtt azonban döntést hoznánk, gondoljuk át, hogy a célközönség melyik változatra hogyan reagálna. Mérjük fel a téma követelményeit is, illetve, hogy a szakzsargon mit diktál. A célunk mindenképpen az kell, hogy legyen, hogy az általunk közvetíteni kívánt üzenet a megfelelő formában jusson el a közönséghez.

Reméljük, hogy a fenti cikk hasznos volt számodra. Amennyiben segítségre lenne szükséged, vedd fel velünk a kapcsolatot oldalunkon keresztül!

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük